Azok a létmódok amelyekkel a "fejlett" országokban működünk és amelyeket a "fejlett" országok működésük ideig-óráig való fenntarthatósága végett igyekeznek általánossá tenni kiterjeszteni a Föld egészére nem fedik le az embert - nagyon nem! Ez a civilizáció arról szól hogy az ember megteremtsen magának egy relatív biztonságérzetet kizárja az életéből az ismeretlent a kiszámíthatatlant a borzalmasat de a biztonságérzetért folytatott harca közben a lét egészével saját léte egészével való kapcsolatai súlyosan sérülnek Valóban kitermeltünk magunkból egy hatékony és kényelmes technikát eszközöket amelyek megkönnyítik az életünket és közben műalkotásokat is létrehoztunk egészen elképesztőeket is amelyeket csodálattal szemlélünk mert azok olyan valóság rétegeinket fejezik ki tárják fel amelyekről korábban nem volt ennyire plasztikus érzékelésünk de látni kell azt is amit most nem mer észrevenni senki hogy ezért súlyos árat fizettünk mert egy csomó területen nagyon visszafejlődtünk csaknem torzóvá váltunk Személyiségünk más összetevői amelyek létfontosságúak lennének ahhoz hogy a lét egészére ne úgy tekintsünk mint egy kizsákmányolható halmazra hanem úgy mint az egyetlen igazán személyes valóságra és ezzel a személyes valósággal valóban személyes kapcsolatba kerüljünk teljesen elsorvadtak Ebből adódik az hogy a civilizációnk is egyre sivárabb közelítések szemléletek felé kormányoz minket olyanok felé amelyeknek nincs közük az ember hallatlan belső szellemi gazdagságához és amelyek csak egy rövid távú hatékonyságra kihegyezett szempontrendszer szerint szerveződnek Az eredmény egy zárt létstruktúra egy olyan világkép világnézet amely hamis arányokkal egyoldalú egysíkú következtetésekkel manipulál de ezzel nyilván képtelenség szembesülni addig amíg mi magunk is vágyunk oda ahova a horda És igen ez a baj hogy mi sem vagyunk kivételek mi is itt nőttünk fel és mi is megfertőzödtünk azokkal a betegségekkel amelyek évszázadok óta viszik a nyugati embert a rossz a kevés a az emberhez méltatlan felé Ezért van az hogy a modelünk önmagában ugyan tökéletes de a valóságnak csak egy pici szeletét fogja meg mi viszont azt a pici szeletet a mindennek kiáltjuk ki és utána csodálkozunk hogy mért nem tetszik mindenkinek mégsem pedig olyan logikus Amíg benne vagyunk a saját levesünkben és az onnan való elröppenéstől való félelmünkben nem létezőnek kiáltunk ki mindent ami a tányéron kívül van illetve ezt az üzenetet közvetítjük minél több ember felé hogy lehetőleg nekik se legyen kedvük elröppenni addig olyan fokú agressziót követünk el magunkon és másokon is amely könnyen hasonlítható újkori történelmünk legrettenetesebb eseményeihez is A tányér logikája szerint teljesen jó az amit csinálunk olyan jó hogy lehetetlen fogást találni rajta nem is ezzel van a baj A baj azzal van hogy a tányér logikája egy lokális logika az ember viszont nem arra lett kitalálva hogy a levesében úszkáljon amíg bele nem fullad Na ezért mondom hogy szintet kell lépni és új távlatokat kell nyitni és el kell kezdeni egészen más létmódokat keresni és azokban élni Olyanokban amelyek jobban megvalósítják a valóság egészével való személyes kapcsolatot amely most úgy hiányzik nekünk mint etióp éhezőnek a napi kalóriaszükséglet bevitele És ezért mondom azt is hogy a jelenlegi rossz létmódjainkhoz ragaszkodni hamis csillogásukat tovább fényezni logikájukat fétisizálni és alkalmazni olyan kontextusokban ahol annak semmi helye sincs ott ahol az az alkalmazás nem megvilágít hanem elfed nagyon fontos összefüggéseket lélek ellen való bűn melyre nincs bocsánat...