Az ember szellemiségének leszűkítése a fogalmi gondolkodásra rettenetes bűn, lélek ellen való, amelyre nincs bocsánat! Az explicit gondolkodáson kívül van még százezer egyéb dolog, amely jellemez minket, nem lehet ezt az egyet kiemelni, és csak ezt éljenezni, mert abból nagyon szélsőséges, sőt embertelen felfogások fakadnak. Például az, hogy a gondolkodási képességei szerint tekintünk valakit szellemibb vagy kevésbé szellemibb embernek. Ami nyilvánvalóan értelmetlen ítélet.

Egy olyan civilizációban élünk, amelyben aránytalanul nagy hangsúly esik a fogalmi gondolkodásra, és aránytalanul kicsi egy csomó minden másra. És ebből adódik egy nagy technológiai hatékonyság, meg ebből adódik annak a hatékonyságnak a hosszú távú megalapozatlansága, vagyis a technikai hatékonyságra épülő világ fenntarthatatlansága is. És ezt csak azért nem vesszük észre, mert nem merünk eléggé eltávolodni azoktól a dolgoktól, amelyekkel kora gyermekkorunk óta bombáz minket a környezetünk, lényegében ez az egyetlen oka, hogy megyünk együtt a nyájjal. Mert az eltávolodáshoz jó nagy adag bátorság kellene (a bátorság is egy szellemi képesség, nem csak a logikus következtetni tudás, amelynek hatékonysága egyébként sokszor pont a gyávaságunkon bukik meg). És ezért inkább maradunk benne egy zárt rendszerben, és azzal mentegetjük magunkat, illetve takarjuk el a besz...riságunkat, hogy ami a rendszeren kívül van, az lila köd. Ennek a szemléletnek semmi köze sincs a növekedésünkhöz. Ennek csak egy csonka fél-lénnyé, egy aggyá változáshoz van köze, viszont abban a fél-lényben - paradox módon - még az agy is csak korlátozottan fog tudni működni. Ugyanis az agy még a saját dolgát sem képes ellátni, amíg nem működik együtt az embert összetevő egyéb rétegek hullámzó szövetével, az őt hordozó ember személyiségének hallatlan összetettségének, létbeli gazdagságánek minden területével.