Nekünk magunkért kell kiállnunk, teljes magunkért, és nem csak azért a részünkért, aki már tudatosodott valamennyire. A teljes magunkért való kiállást nem helyettesíti semmi. A Benned lezajló átalakulások egy tizedét érted a tudatoddal, de a másik kilenc tized része is szeretne lejátszódni. Én is tudatosítottam magamban már sok mindent, de én sem nagyíthatom fel a tudatosított dolgaim jelentőségét, mert akkor holnapután már csak egy elmélet lennék, elszakadnék egy csomó mindentől, aminek még azon az elméleten kívül lennem kell, elszakadnék saját  gazdagságomtól, saját összetettségemtől, saját sokrétegűségemtől. Ezzel küzdök én is évek óta, hogy lehessek az az integritás, akinek születtem, hogy ne essek áldozatul sem mások dilijének, sem a sajátoménak. Jók ezek a dilik, fontosak, de nem feszülhetünk rájuk egészen, nem súlyozhatjuk túl azokat, mert akkor elnyomnának egy csomó olyan folyamatot bennünk, amelyek kevésbé kialakultak, de attól még ugyanúgy fontosak, és ugyanúgy rólunk szólnak. Annyira kínálkozó hogy az ember kiválasszon egy igazságot, és azt tolja ezerrel, mert annyira könnyű így eljárni, minden másnál könnyebb... De annyira méltatlan is hozzánk! Megtaláltál egy igazságot? Rendben van, akkor menj, és találj meg száz másikat! A lélek nem egy úton, egy vonalon jár, a lélek bebarangolja az összes létdimenziót, és valamennyiben kibontakozik, pont úgy, ahogy a lotus virág szirmai nyílnak. Ismerjük ezt, hisz együtt olvastuk sokszor...