Elég nehéz értelmezni a fenti három szót, sőt azt hiszem, hogy akik használják e szavakat, nem is nagyon tudják, hogy mit beszélnek. Mondjuk, már az is egy jó kérdés, hogy melyik gyűlölet károsabb, az, amelyik ébren van, vagy az, amelyik még szunnyad, de ettől most tekintsünk el. Foglalkozzunk inkább azzal, hogy mit üzen, mit szuggerál, mit erősít a gyűlölet keltés kifejezés, mert az is elég tanulságos. Azt szuggerálja, hogy van valaki, aki gyűlöletet kelt, vagyis van egy főbűnös, miközben a nép, az istenadta nép oly ártatlan, mint a napos bárány, nem tehet semmiről, csak hát megvezette őt a gonosz, és ezért gyűlöl - szegény. Na, most kérem szépen, ha ezt így valaki komolyan veszi, akkor az elég szomorú! Mert ezzel azt mondjuk ki, hogy nincs itt egyetlen ember se, aki felelőséget vállalhatna a gyűlöletéért, hiszen mindenki gyűlöletének forrása tulajdonképpen a vezér gyűlölete, és ezért aztán a honpolgár a saját gyűlületéről nem is igazán tehet. Hát - szerintem - ezt azért nem kéne olyan hangosan tanítani, mint amilyen hangosan mostanában szétkürtöljük a szélrózsa minden irányába. Inkább azt kéne hangsúlyozni, hogy ha valaki gyűlöl, akkor az az ő saját, szuverén döntéséből fakad, és neki magának kell majd elszámolnia vele. Az utóbbi legalábbis sokkal igazabb és sokkal didaktikusabb beszéd, mint a gyűlölet keltés verzió. Ne vegyük le a felelősséget senki válláról mert felelősség nélkül csak játék lesz az élete, és nem fog felérni, felnőni magához soha. Az ilyen felelősség elvonásokkal nagyon sokat ártunk, végső soron egy csomó embert nagyon hatékonyan lebeszélünk arról, hogy komolyan vegye magát. Ne hamukázzunk! Magyarországon ma nem gyűlöletkeltés van, hanem gyűlölet, és olyan nagyon keltegetni se kell, hiszen a legtöbbünkben egy pillanat alatt felébred...
