A hibrid ellenforradalom kora (link)

Sajnos, a liberális demokrácia, mint olyan, több sebből is vérzik. Az egyik legnagyobb seb az, hogy az ember jelenlegi tudati fejlettsége mellett óriási pazarlás szükséges a fenntartásához, akkora, amekkorára egyszerűen nincs hosszú távú fedezet. A jóléti társadalmaink elképesztően sok erőforrást, illetve természeti egyensúlyt használnak el, azok egy jó nagy része képtelen reprodukálódni, vagyis lényegében rablógazdálkodást végzünk. Nagyon jó, hogy tudok mosolyogni a szomszédomra, viszont ez nem olyan nagy vicc, amíg mind a ketten keresünk egy nagy rakat pénzt, és tudunk venni egy csomó minden kacatot a boltokban. A vicc majd az lesz, ha ínség idején is ugyanígy fogunk tudni mosolyogni egymásra. Nagyon jó, hogy lehet szabadon bicajozni az Alpokban és a Dolomitokban, de egyelőre elképzelésem sincs arról, hogy ez a nagyon jó állapot mitől tudna megmaradni sokáig. A felszínen szépen elvagyunk, minden csillog-villog, de közben akkora feszültségeket programozunk bele a jövőnkbe, hogy a gyermekeink fejre fognak állni e feszültségek következményeitől - hát gratulálok magunknak! Egyébként ezek nem bonyolult dolgok, csak nem szeretünk foglalkozni velük, mert ciki. Igen, volt egy hurrá optimizmusos időszak, hogy végre megtaláltuk a csodálatos rendszert, amely majd békében el fog tartani minket, és nekünk csak 40 órát kell majd dolgozni hetente, mert a maradék 128 óra maga lesz a mennyország, hát ez a nagyon optimista feltételezés tulajdonképpen most bizonyul tökéletes fantazmának. Most eléggé úgy tűnik, hogy a történelemnek mégsincs vége, lehet neki állni a munkának újra, újabb feladatok rajzolódnak ki, most eléggé úgy tűnik, hogy mi emberek MÉG NEM VAGYUNK KÉSZEN! Attól tartok, lesz egy csomó nehézség, valószínű, hogy jó sok fájdalom is. Én csak azt kérem, hogy ne legyen több, mint amennyit ép ésszel el tudunk viselni...