A modernizáció, úgy, ahogy azt most csináljuk, tulajdonképpen egy rettenetes öngól. A lényeges események egészen máshol, és egészen máshogyan játszódnak le.
--------------------------------------
Két dolgot kell nagyon világosan látni, illetve tudatosítani magunkban. Az egyik az, hogy a modern civilizáció, amely kívülről annyi kényelmes szolgáltatással könnyíti az életkörülményeinket, egészen elképesztő mértékben rágja szét az ember belvilágát, pont úgy, ahogy a szú rágja szét a fabútort, mely egy nap arra ébred majd, hogy nincs többé, mert kívülről nem látszott ugyan semmi rajta, de belül minden kötését, minden tartását felzabálta egy agresszív féreg. A másik az, hogy az első világos felismerése és kimondása után lesz bennünk elegendő tartalék, mobilizálható szellemi potenciál, melyet kiaknázva még egy ilyen fertőzés is meghaladható, sőt átfordítható áldássá, hiszen pont a betegségünkkel való szembesülésünk lesz az első fénysugár egy új létstruktúra, egy új emberi minőség, egy új ember születésének hajnalán.
--------------------------------------
A körülöttünk lévő dolgokat olyan valóságtartalommal felruházni,
Amilyen igazából nincs nekik, csábító távlat,
Mert ezáltal a dolgok valamelyes,
Ideig-óráig tartó biztonságérzetet adnak
Csak az a baj, hogy közben
A kapcsolatok a mélyebb rétegekkel,
A hosszú távú kapcsolatok teljesen megszakadnak,
A balga máris épít, a könnyen elérhetőt hamar kiaknázza,
De ha majd jön a barbárok hada,
Megfizeti gyorsasága árát,
A természettel ideig-óráig lehet szembe menni,
De a homok attól még rossz alap marad - a bölcs sziklára építi a várát
Ne külső hatásokból építsd fel magad, hanem önmagad belső integritásából,
A parton már szedelőzködnek a szentek,
Lassan ébredezik a tábor
