Leonidasz jegyzetei

Azt értem, hogy lehet engem nem szeretni!
Azt nem értem, hogy mi jó fakad valaki számára abból, hogy nem szeret...

Levéltöredékek 7.

2018. június 24. 06:39 - Petitprince

Az életem hátralévő részére egyetlen vágyam van, visszatalálni egy kicsit oda, ahonnan jöttem, saját mélyrétegeimhez, az emberségemhez, amelyből most szinte csak morzsákat mutatok fel, vagy még annyit se. Nem lesz könnyű, mert itt, ebben a beteg közegben nőttem fel, és a környezetem mechanizmusai teljesen belém épültek, most rögtön biztos nem is tudnék meglenni nélkülük. Lassan, de határozottan viszont szeretnék kivonulni ebből az idegen városból, szeretnék kimenni a sivatagba, ahol régen a próféták jártak (akikről Radnóti is olyan szépen írt), persze képletesen értve, illetve nem a formára, hanem a tartalomra figyelve, mert a forma majd jön hozzá, az nem tartozik az én illetékességem alá. Mi emberek itt a Földön vagy visszatalálunk igazi magunkhoz - és ahogy írtam a múltkor, ehhez a közkézen forgó önismeret fejlesztő technikák alkalmazása legfeljebb a felvezetést jelentheti, azt a szakaszt, amikor még kiséri a hajót a sok kikötői vízi jármű, mert az utazás lényegi része akkor kezdődik, amikor a magányos hajósra ráborul az óceán nagy csendje, meg az összes vihara - vagy magunkra gyújtjuk az egész bolygót, és úgy füstölünk el, mint egy lőszerraktár, ha belecsap a villám...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://leonidaszjegyzetei.blog.hu/api/trackback/id/tr8914063063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása