Egészen borzalmas dolgok történnek körülöttünk, a legborzalmasabb az, hogy teljes valóság rétegektől távolodunk el úgy, hogy lényegében észre se vesszük, ez sokkal nagyobb baj, mint az összes globális problémának elnevezett jelenség együtt véve. Nem csak a háláról, de például az engedelmességről, az alázatról, a bátorságról, a személyes kapcsolatról, a szerelemről is egyre kevesebb fogalmunk van, minden érzékünk, amelyeket segítségül híva kapcsolódhatnánk ezekhez a nagyon fontos területekhez, folyamatosan fejlődik vissza, és lassan már csak tapogatózunk, mint vak egér a pince mélyén. Radnótinak vannak gyönyörű versei erről, ő ezeket az eltávolodásokat nagyon plasztikusan átélte a háború borzalmai közepette. Régi, szelíd esték, ti is emlékké nemesedtek, költőkkel s fiatal feleségekkel koszorúzott tündöklő asztal, hova csúszol a múltak iszapján... És gyönyörűen meg is tudta fogalmazni az abból fakadó fájdalmát. Ha gondolod olvasd végig azt a verset, mely az előbbi dőlt betűs sorral kezdődik: A la recherche a címe.

Viszont közben azt gondolom, hogy az ember feladata ezek között a borzalmak között egy kicsit se változik, illetve azt gondolom, hogy a teljes élethez továbbra is adottak a feltételek, sőt, talán jobban, mint valaha. Mert embernek maradni egy készülő világégés előestéjén, ennél nagyobb kihívás tulajdonképpen nem létezik senki számára se. Tudom, hogy az ilyen erős szavak általában ellenállást váltanak ki mindenkiben. Mi az hogy közelgő világégés? Honnan lehet tudni, hogy világégés közeleg? Nem lehet tudni, de vannak rá utaló jelek, és én inkább azoknak a magatartását érzem becsapásnak, akik ezekről a jelekről nem akarnak tudomást venni. Nem akarnak tudomást venni, pusztán azért nem, mert a tudomásul vétel kizökkentené őket olyan kerékvágásokból, amelyekben mostanáig nagyon kényelmesen elvoltak, és még a haladás látszatát is fenn tudták tartani. Radnóti Miklós nem ilyen volt, ő tudta, hogy mit kell csinálni, ő tudta, hogy erre a sok borzalomra egyetlen válasz létezik: az egészet úgy, ahogy van, végig kell szenvedni. Ebből a tudásából születtek azok a gyönyörű versei, amelyek nem a magyar líra, de a világlíra legszebb versei közé is játszi könnyedséggel beférnek.