Az emberi lét integritása van veszélyben, az embernek a lét egészével való kapcsolata, amelyet biztosan nem fog helyettesíteni semmi olyasmi, amire ma a fejlődés szót használjuk. Márpedig egy saját integritását elvesztő, saját belső valóságának sokrétegűségét, összetettségét nem gondozó, sőt teljes létdimenziókat kizáró, magában a titkot letagadó, saját magát elméletekké leredukáló embernél nincs veszedelmesebb lény a Földön. Akkor sem ha közben városok százezreit építi fel, illetve attól csak még inkább veszedelmessé válik. A technikai fejlődésünk szédületes irama, az ember leépüléséből, leszűküléséből táplálkozott, és őrült kockázatait is annak köszönheti. Most éppen egy dzsengát rakunk: a magasságot a stabilitás feláldozásával érjük el - valaki vegye már észre hogy miből épül ez torony! Valaki vegye már észre, hogy abban, amit most csinálunk, semmi poén illetve semmilyen lényegi teljesítmény sincs. A lényegi teljesítmény, az lenne ha úgy építkeznénk magasra, hogy közben az, amit építünk, nem válna egyre borulékonyabbá. Az a fajta építkezés az ember tényleges átalakulását kérné, az tényleg egy letapadt teremtő erő felszakadását, mobilizálását kívánná tőlünk. Amit most teszünk, az nem ilyen, amit most teszünk, az a csak a könnyű préda levadászása, és ettől még nem kéne annyira büszkének lennünk magunkra, meg lehülyézni a világ másik felét ötszáz éven keresztül. Mert amíg a saját kis zsenialitásunkkal vagyunk elfoglalva, abba vagyunk beleőrülve, addig el sem tudjuk képzelni, hogy mi mindent nem vettünk még észre, hogy mi minden potenciál van még bennünk, illetve a világ egészével való egészen másmilyen, a világ egészével való személyes kapcsolatunk lehetőségének mélyére rejtve. El sem tudjuk képzelni, hogy mi minden erő- és energiaforrás van ott, amelynek a kiaknázásához még hozzá sem kezdtünk, mert még önmagunkkal sem kerültünk jó, valódi személyes kapcsolatba, nem hogy másokkal, nem hogy a világ egészével! És amíg nem tudjuk elképzelni se ezeket a potenciálokat, és ezért aztán tagadjuk a létüket, addig egész természetes hogy nem is fognak létezni vagyis végül - természetesen - igazunk lesz. Ezt hívják önbeteljesítő jóslatnak:

„Az önbeteljesítő jóslat egy kezdetben hamis állítás, amely változást idéz elő a viselkedésben, és ez változás az eredeti hamis állítást végül valóra váltja"

Most akkor mi a cél? Hogy igazunk legyen, vagy hogy túléljük a xxi. századot? Azt hiszem, nincs is több kérdésem...