Le Corbusiers villa sunk in Danish fjord (link)

Érett-e az ember mindarra, amit létrehoz? Ha a szellem kiszabadul a palackból, utána nehéz őt visszaimádkozni oda, illetve eddig ez még nem is nagyon sikerült senkinek. A fegyverek néha fordítva sülnek el, az eperfagyival meg olykor előfordul, hogy visszanyal. Mikor fogjuk észrevenni, hogy tulajdonképpen már évszázadok óta a tűzzel játszunk? Hogy az a folyamat, amelyet a békéért és a szabadságért futtatunk, rettenetes kockázatokat rejt, simán kijöhet belőle a létező legnagyobb terror és egy olyan globális elnyomás, amelyhez eddig még hasonló se létezett. Mikor fogjuk észrevenni, hogy az ember nem ura a természetnek, sőt egyelőre még magának se, és mikor fogjuk észrevenni, hogy ezt a csekélységet jóformán mindig kihagyjuk a számításainkból? A kommunizmus egy gyönyörű eszme volt, csak nem működött, mert az ember tudata nem ért fel odáig, hogy működni tudjon. A liberális demokrácia egy gyönyörű eszme, de a mindig elhanyagolt emberi tényező miatt simán válhat ugyanolyan szörnyűséggé, mint amilyenné mára Észak-Korea vált, azzal a különbséggel, hogy nem 120 000 m2-re fog korlátozódni, hanem az egész Földet be fogja fedni. Ez a gyönyörű hálózat, amelyeken most eszméket cserélünk szabadon, jó úton van afelé, hogy a világon létezhető legtökéletesebb diktatúra alapvető infrstruktúrájává váljék. És erre nagyon kevés azt mondani, hogy Trump buta, mert nem csak Trump buta, mindnyájan buták vagyunk, mert senki sem tudja megmondani, hogy mit csináljunk ezzel az elszabadult világgazdasággal, amely felett semmi ellenőrzésünk sincs, öntörvényűen pörög, és zabálja fel a Föld összes errőforrását és összes természetes egyensúlyát földtörténeti skálán mérve egy szempillantás alatt. Nem tudjuk, hogy mit csináljunk, mert az az ember, aki tudná, még nem létezik, mert egyelőre még mindnyájan gyávák vagyunk arra, hogy azt az embert, aki ezekre a kérdésekre választ tudna adni, kiküzdjük magunkból. Van egy rossz hírem: nem akkorák a kérdések, mint amekkorának ebben a cikkben tűnnek, és a feladatok, amelyek előttünk állnak, sem akkorák, mint amilyen kicsinek azokat látni szeretnénk...