Leonidasz jegyzetei

Azt értem, hogy lehet engem nem szeretni!
Azt nem értem, hogy mi jó fakad valaki számára abból, hogy nem szeret...

Levéltöredékek 4.

2018. június 21. 09:45 - Petitprince

Ha van két út, a nehezebbet válaszd! Tanulj meg a tüzet gyújtani a viharban, tanulj meg parázson járni az erdő mélyén, tanuld meg legyőzni a félelmeidet, minden adódó fájdalmat fogadj el, viselj el, mert többé válsz tőlük, fizikait és lelkit egyaránt. Az életed egy nagy odaszánás legyen, a történeted, az egész lényed odaszánása annak a mindenségnek, akinek a szívében létezel, akit még nem ismersz, de aki Te is vagy, és ezért meg kell ismerned, ha élni akarsz tényleg. Azt mondod, elindultál az önismeret útján. Azt mondom, jó, de menj tovább rajta, sokkal tovább, mint amennyit a kultúránk az önismeretből ért és bemutat. Az nem mérce, amiről a könyvek írnak, az nem mérce, amiről az előadások szólnak. Azok csak az első lépések, mert még Veled van valaki, segít Neked, de az út igazi része akkor kezdődik, amikor az ilyen valakik elhagynak Téged, elbocsájtanak. Az igazán ünnepélyes pillanat, nem a kikötő elhagyása, hanem az, amikor a kisérő hajók visszafordulnak, és Te ott maradsz a végtelen óceánon egyedül. Nagyon szépen ír erről például Fa Nándor, az egyik nagy magyar hajós. A legnagyobb kísértés, mely az embert fenyegeti az, hogy érje be kevéssel - mondja Thomas Merton. Én inkább úgy érzem, hogy ez az egyetlen igazi kísértés....

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://leonidaszjegyzetei.blog.hu/api/trackback/id/tr514061237

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása