Leonidasz jegyzetei

Azt értem, hogy lehet engem nem szeretni!
Azt nem értem, hogy mi jó fakad valaki számára abból, hogy nem szeret...

Egy nyáron át táncolt...

2018. június 09. 10:06 - Petitprince

Tegnap volt 9 hónapja, hogy édesapám elment közülünk. Az ő emlékére kerül fel ez a blogbejegyzés ide...

I remember my dearest dad who died 9 months ago and whom this film and this song touched so much in his youth that they never stopped resonating in his soul during his lifetime... Bright forest paths around him were proclaiming the honesty of the purest and the most natural devotions that the outer word is so reluctant to appreciate. Even it raises an astonishing resistance against them and sometimes - through that - it turns the most beautiful miracles to the most painful and bottomless tragedies...

Édesapámra emlékezem, aki ma kilenc hónapja halt meg, és akit ez a film, és benne ez az ének annyira megérintett fiatal korában, hogy az általuk kifejezett tartalmak egész életében elkísérték, vele maradtak, szívében, lelkében rezegtek, akármit is csinált, akárhová is ment... Fényes erdei utak hirdették körülötte a legtisztább, legtermészetesebb emberi odaadások - mondhatjuk akár úgy is, hogy önfeláldozások - becsületét, melyet a külvilág annyira nem szokott észrevenni, sőt néha olyan megdöbbentő ellenállást tanusít velük szemben, hogy azáltal a legszebb csodákat is képes a létező legfájdalmasabb kimenetelek felé vinni, feneketlen mélységű tragédiákká változtatni...

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://leonidaszjegyzetei.blog.hu/api/trackback/id/tr1314033894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása