A minket körülvevő struktúrák origóihoz, vagyis rajtunk kívül álló koordináta tengelyekhez képest előszeretettel foglalunk el ilyen vagy olyan pozíciót, sokkal nagyobb lelkesedéssel viszonyítunk hozzájuk, mint azokhoz a belső sarokpontokhoz, amelyeket saját létünk jelöl ki számunkra, és amelyekről legszívesebben tudomást se vennénk, illetve általában tényleg nem is veszünk tudomást róluk. Azért nem, mert a mi saját sarokpontjainkhoz való viszonyítás sokkal árnyaltabb gondolkodást, szemléletet, ezért sokkal komolyabb munkát, sokkal több szellemi energia befektetést kíván, mint egy személytelen elvrendszer szükségszerűen elnagyolt, leegyszerűsített, sablonokra inkább támaszkodó követelményeinek kielégítése, és főleg több bátorságot, hiszen az önálló, személyes vélemény a rendszer konformitással ellentétben nem illeszkedik semmilyen csoportdinamikába, tehát azt személyesen, a csoport támogatása nélkül kell felvállalni. Valódi értéke mégis az utóbbinak van, hiszen az első nem más, mint egy sokaság által meghatározott és létrehozott működési mechanizmus kiszolgálása, amire éppen ezért sokan képesek is, de amíg csak azt tekintjük, tőlünk, magunktól, a mi személyes lényünk egyediségétől, attól a valakitől, akinek a életéért születtünk, egyszerűen megfosztjuk a világot.