Leonidasz jegyzetei

Azt értem, hogy lehet engem nem szeretni!
Azt nem értem, hogy mi jó fakad valaki számára abból, hogy nem szeret...

Szomorú párna még

2018. április 30. 08:43 - Petitprince

Nekem kicsit túl sok illetve csinált az a rengeteg pozitív gondolat meg pozitív szmájli, amelyik elönti a piacot, ahhoz képest, hogy mennyi ember szenved. Jó, legyen valamennyi, hogy motiváljon, de ne ennyi, mert ez már kontraproduktív. Lassan szégyen, ha valaki valamiért szomorú, el kell rejtenie a bánatát, mint valami nyavalyát, hát olyan jól el fogja rejteni, hogy a végén már maga se fogja észrevenni, "csak" tudat alatt fog belerokkanni a fájdalmaiba, úgy fog eltörni, hogy a legcsekélyebb tudomása se lesz róla, észre se fogja venni, legfeljebb azt, hogy valami nagyon nincs rendben vele, de fogalma se lesz róla, hogy mi. Egyszer csak elkezd majd lökdösődni, meg pofozkodni, meg ártani mindenkinek, és közben halvány lila ibolyája se lesz a viselkedése okáról. Nem fogja tudni, hogy csak azért lett ilyen, mert a kis bánatát nem mondhatta el, és lett belőle egy nagy bánata, amely végül a fejére nőtt. Hogy is van az evangéliumban? Boldogok akik sírnak mert majd vigasztalást nyernek. És aki nem sír, mert nem szabad sírnia? Mert állandóan jókedvűnek kell látszódnia, mert nem vehet magának csak nevetős párnát, mert mást nem is lehet kapni...

Ő valószínűleg nem boldog.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://leonidaszjegyzetei.blog.hu/api/trackback/id/tr7913880356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása