Azért félünk kimondani egy csomó dolgot, mert tudat alatt érezzük, hogy a szavaink utána minket magunkat sem hagynának békén. Azután, hogy az ember kimond valamit, már nem élhet úgy, ahogy előtte élt, ő maga is megváltozik a mondása következtében, sokszor jobban, mint az, akihez szólt, Azáltal, hogy megfogalmazást nyer benne egy felismerés, leszakad róla egy kimondatlanság, egy köd réteg, amelyhez korábban nagyrészt tudattalanul ragaszkodott. A felismerése a kimondás által rögzül, és soha többé nem fog eltűnni az életéből, és senki más életéből se, akinek van bátorsága azt a mondást meghallania. Ha valakai valamit kimond, akkor utána azt már nem lehet visszafordítani sehogyan sem...