Az egy nagyon nagy kerdes, hogy mindenhova, ahol az ember erez valamilyen titkot, el kell-e menni. Mert azzal, hogy az ember elmegy valamerre, hoz egyeb donteseket is: nem megy el mas iranyokba. Es ezert aztan nagyon konnyen megtortenhet, hogy az elmenese oda nem egyeb, mint urugy a mashonnan valo tavolmaradasara. Ezt a lehetoseget legalabbis nem szabad kizarni, hiszen eros hajlamunk az onbecsapasra, en legalabbis azt hiszem, hogy ez egy altalanos emberi tulajdonsag.

Javamra valik-e valamelyik lada kinyitasa? Vagy inkabb az valik javamra, hogyha zarva hagyom? Ugy gondolom, hogy ilyen kerdeseket mar nagyon sokszor feltett nekem is az elet, es ereztem mar mind a kettot a konnyebbik es a nehezebbik utnak egyforman. Ami biztos, hogy nincs olyan szabaly, amelyet ezekre az esetekre altalanosan ervenyes lenne, illetve egyetlen egy megis van: a vilag egeszet egy elo szemelykent veve, magat pedig gondolatban ennek az elo szemelynek a tekintetebe helyezve dontson mindenki. Ahogy azt a termeszeti nepek tettek...

Igen, ezek az elet legnehezebb kerdesei, de egyben a legfontosabbak is. Felfedezzem-e vagy ne? Volt nekem is olyan korszakom, amikor azt hittem, hogy mindent fel kell fedezni, de most mar latom hogy ez nem igaz. Az ember azt fedezze fel, aminek a felfedezesere mar megerett, a tobbit pedig hagyja meg masnak. Neha a kevesebb a tobb, illetve gyakran. Nem az a cel, hogy minel tobb dolgot megismerjunk. Az a cel, hogy azt a parat megismerjuk, amelyet rajtunk kivul senki mas nem tud megismerni. Most mar tudatosan is hozok olyan donteseket, hogy valahova, amely hely pedig erdekelne, nem megyek el. Nem megyek el Izlandra, pedig gyerekkorom ota vagytam ra, es most eloszor meg ki is tudnam fizetni, de helyette inkabb elmegyek a Dolomitokba szarra azni, mert rengeteg esot mondanak a jovo hetre, megis ugy erzem, hogy az van teljesen rendben. Persze, ez egy eleg banalis pelda, de a kevesbe banalisak is igy mukodnek. Nekem nem kell tizezer konyvet kiolvasnom ahhoz hogy ugyanolyan ertekes eletem legyen mint egy konyvmolynak, ezért nem értem például hogy mért akarsz állandóan olvastatni. Radnótinak van egy gyonyoru verse, nem tudom, hogy a cime vagy csak ugy kezdodik, hogy Trisztannal ultem, de a Google megmondja, kerlek, hogy olvasd el!

Ezeken a kerdeseken dol el, hogy valaki mennyire van rendben. Es az is, hogy ha nincs rendben, akkor mit tesz azert, hogy rendbe keruljon. Tudjuk-e egyaltalan, hogy mit csinalunk akkor, amikor megismerunk valamit? Megismerhetjuk-e mar? Keszek vagyunk-e a megismeresere? A gyermekeinkkel csak korhataros filmeket nezetunk... 18 ev felett mar nincsen korhatar? Mert csinalunk ugy mintha ezek a kerdesek nem is leteznenek? Azert mert nem leteznek szamunkra, es azert nem leteznek szamunkra mert ezeket a nagyon fontos kerdeseket legalabb harminc de lehet hogy otven vagy szaz vagy ketszaz generacio ota senki se tette fel maganak. Ketsegbe ejtoen elmaradott egy videki ember? Egyaltalan nem biztos. Lehet hogy sokkal jobban hozza a maga dolgat mint mi varosiak azt amit nekunk kene megcsinalnunk. Csak szeretünk olyan indikatorokat hasznalni amelyek a mi sajat dicsosegunket hirdetik.

Meg kell-e jarni a poklot ahhoz, hogy az ember a mennyorszagba jusson? Ha igen, akkor jo a pokoljaras. Ha nem, akkor nem jo. Ha csak keves poklot kell megjarni, es mi megis sok poklot jarunk meg, akkor az szinten nem jo. De hat ezek mind csak gondolatkorok, hiszen valojaban senki se tudja, hogy mi a sok es mi a keves, meg mihez kepest sok valami vagy keves. Viszont pont azert, mert nem tudjuk, kene sokkal-sokkal ovatosabbak lennunk, es kene, hogy ezekben a nagyon osszetett nagyon sok osszetevos helyzetekben sokkal tobb figyelemmel merlegeljunk. Nem ugy ahogy otszaz eve hozzuk a donteseinket utana pedig megmagyarazzuk mindenkinek hogy szinte semmiben se hibaztunk es legfeljebb olyan rendu tanulsagok vannak hogy Orban mondjon le! Csak az a baj hogy ezt het milliárd emberből egy milliard ember megkajalja hat milliard viszont pillanatnyilag kikopi...